Ahogy az előző cikkemben már elhintettem, a folytatásban szeretném a saját példámon bemutatni, hogy a megdolgozatlan sebek és téves programok, szülőktől származó sorsok átvállalása milyen csodálatosan szanaszét tudnak bombázni egy női létet. Természetesen a férfinek lenni sem épp könnyű, ha nem néz a felsoroltakkal  szembe az illető, de elsősorban most a női oldalt szeretném bemutatni, hisz így érzem hitelesnek a mondandómat. A problémák más nézőpontba rendezésének képességét a Bert Hellinger-féle integrál szemléletű családállításnak köszönhetem, ennek fényében elemzem az egyes élethelyzeteket. Erre, itt és most külön nem térek ki mit is jelent, igyekszem érthetően, nem szakmailag magyarázni .

Anyám és Apám gyermekeként születtem 50-50%-os leosztásban mindkettejükből jutott belém, ez a két 50% adja az én 100%-omat. Ők szintén szüleik 50-50%-ból tevődnek össze és így tovább felfelé. vagyis végeláthatatlan egyesült családrendszerek élnek bennünk.

Nekik ez a „házasságosdi” nagyon nem jött össze. Apám akkor még a bántalmazó, anyám pedig az áldozatszerepet töltötte be, e két szerep egyesüléséből pedig én, mint ennek gyümölcse, életet kaptam, amit ők adtak nekem. Két éves voltam, mikor rengeteg ordibálás, megcsalás, fizikai és verbális ütlegelés utáni kimerültségben nagy nehezen elváltak. Sokan gondolják, hogy ebben a korban egy gyermek maradandó sérülések nélkül a helyzet súlyát fel sem fogván majdan boldog életet élhet, de el kell, hogy keserítsek mindenkit, mert kvázi ez a lehetetlennel egyenlő. Természetesen a legbölcsebb döntés ilyenkor valóban a válás, de az a nagyon nem mindegy, hogy közben és utána a gyermeknek milyen információi lesznek arról a szülőről, aki nem kapta meg, illetve meg sem akarta kapni a gyermek elhelyezési jogot, illetve ha egy légtérbe kerül a két szülő a gyermek környezetében, akkor a kettejük egymáshoz viszonyuló energetikája feszült, gyűlölködő, vagy kielégítő és intelligens. Vagyis két FELNŐTT ember áll-e egymással szemben, akik belátják azt, hogy az örök élet+három nap hajója bizony megfeneklett egy jó nagy korallzátonyon, de ennek ellenére a gyermekük miatt hajlandóak egy kulturált kapcsolatot ápolni. Ezzel együtt elfogadni, hogy mindig is a gyermek szülei maradnak, megadva a másiknak tisztelettel ezt a helyet, valamint elfogadják, ha a másik továbblép, új partner, új család stb. Természetesen az újnak is el kell ismernie a régi helyét és elfogadni azt, ez csak így működhet.

Az esetek túlnyomó többségében azonban két sérült gyermeki ÉN dacol egymással szembe felnőtt kaszniba zárva, akik sosem gyógyított sebeikről tépkedik a varrt egyfolytában, tudattalanul, a két EGO vív egy szűnni nem akaró hidegháborút, kígyót-békát dobálva a másikra, a közös gyermek fejében pedig egy jókora katyvaszt okozva ezzel. Hisz valljuk be, ilyenkor is az ő kielégítetlen gyermeki szükségleteik harcolnak egymással a reflektorfény alatt, élő pajzsnak, vagy megfelelő  időben bedobott eszköznek használják a kelléktárból  szerencsétlen sajátjukat, akinek nem elég feldogozni, hogy anya, vagy apa csak kéthetente írja alá a jelenléti ívet az életében, de a rengeteg mérges, varangyos hüllőt is nyelheti, plusz még az is kialakul első infóként a női-férfi viszonyról, hogy a nő az áldozat, hiszen ennek légkörében cseperedik. És tévedés, hogy a pici babák nem érzékelnek. Hölgyek, Urak: MINDENT ÉRZÉKELNEK! És szépen ki is alakulnak a korai kötődési zavarok. Bizony, már itt! Amik aztán a későbbi párkapcsolatainkat gyönyörűen vakvágányra terelik, vagy baba korban megélt és rögzített kötödésünket élethosszig is ismételhetjük kifulladásig, ha nincs felismerve és kezelve a probléma. Tehát egyenes arányban következik a „Mondd el, hogy szerettek Téged gyerekkorodban , én meg mondom hogyan szeretsz felnőttként”elve.

EGY KIS SZAKMAI HÁTTÉR:

 (1) BIZTONSÁGOS KÖTŐDÉS:

esetén az anya képes optimális fizikai és pszichológiai biztonságot nyújtani, jelenléte és viselkedése egységes, megbízható, gyermeke érzéseire fogékony. Így a gyermeket is a saját magába és környezetébe vetett bizalom, kapcsolatukat biztos kötődés, stabilitás jellemzi majd. Ez jó eséllyel generalizálódik a későbbi kapcsolatokra (Bowlby, 1977).

KÉSŐBBI HATÁSAI A PÁRKAPCSOLATRA:

Autonóm személyiség, aki képes elköteleződni, nyitott és optimista. Abban az esetben ha partnere stresszehelyzetbe kerül, közel tud lépni, és részt tud vállalni a feladatokban, képes megnyugtatást adni és elfogadni.

 (2) SZORONGÓ-ELKERÜLŐ KÖTŐDÉS ESETÉN:

az anya passzív, elérhetetlen vagy kifejezetten elutasító, nem nyújt biztonságot, gyermeke élményvilágára kevésbé fogékony. Gyermeke a visszautasításra „saját megtartása érdekében” anyakerülő stratégiával válaszol. Megpróbál függetlenedni, s bár frusztrálódik, érzelmeit inkább nem fejezi ki. Idő előtt izolálódik és eltávolodik az anyától.

KÉSŐBBI HATÁSAI A PÁRKAPCSOLATRA:

Kifejezetten nyitott és kommunikatív személyiség, sok felületes érintéssel, de elköteleződni nem tud, mindig kihátrál az ilyen helyzetekből. A lelki intimitást rosszul kezeli, mivel a tanult minta az, hogy le kell kapcsolódni az érzelmeiről, nem is beszélni róluk, hiszen úgy biztonságos. A karrier és a teljesítmény áll élete középpontjában, és ez a szexualitására is igaz, ahol bár „teljesít”, de lélekben nincs ott. Nem keres közelséget, és stresszhelyzetben magára hagyja társát.

(3) SZORONGÓ-AMBIVALENS KÖTŐDÉS ESETÉN:

az anya következetlen, egyszer büntető, máskor esdeklő, majd túlóvó. Emiatt vagy korai szeparációs élmények talaján szorongás alakul ki a gyermekben a szülői viselkedés bejósolhatatlansága miatt. Lemondani sem tud szülőjéről, de megbízni sem mer benne. Ezért bizonytalan, túlaggódó lesz, és már kisebb stressz esetén is eltúlozza az érzelemkifejezést. Extrém módon követi anyját és tapadósan kötődni próbál, bár miközben keresi a kapcsolatot, ellen is áll neki.

KÉSŐBBI HATÁSAI A PÁRKAPCSOLATRA:

Kapcsolatai az önértékelése forrásává válnak, kizárólag szoros közelségben érzi magát bizutonságban. Fokozott figyelmet igényel és ezt terhes figyelemmel viszonozza. Belső stabilitás nincs, mindig kívülről várja a megerősítéseket. Folyamatosan szüksége van megerősítésre, arra vonatkozólag, hogy a partnerének kell ő. Amennyiben nem azt kapja, amit szeretne, kiborul és követelőzővé válik. Gyakori jellemző, hogy szívesen bonyolódnak virtuális szex csatákba.

(4) DEZORGANIZÁLT KÖTŐDÉS:

teljesen kaotikus, gyakran bántalmazó szülői bánásmód mellett alakul ki. A gyermek érzelemvilága, viselkedése ilyenkor széttöredezhet.(Forrás:Szalai Dömötör Tamás, Rövid szakmai közlemény ncsszi.hu)

KÉSŐBBI HATÁSAI A PÁRKAPCSOLATRA:

Nulla bizalommal fordul a partner felé, ugyan nagyon akarja, de az elutasítása még erősebb. A vágy él benne, de félelmei mindent felülírnak.

Nekem a második típus jutott anyám által a kezdőcsomaggal, ami aztán súlyosbodott a Freudi által leírt személyiségfejlődés fallikus szakaszában, ami a gyermek életének 3-6 éves intervallumára tehető .  Ebben a korban a gyermek „beleszeret” az ellentétes nemű szülőjébe , a másikkal pedig éles rivalizálásba kezd. Tehát adott egy kislány, első szerelmének totális hiányával az életében, amiben jó esetben két hetente hétvégén fürdőzhet kicsit. De esetemben inkább valami macskamosdás jellegű a dolog, lubickolás helyett, ahol a vízcseppek apu figyelmét, és kinyilvánított szeretetmorzsáit jelképezik, ami után nagyon kell kapkodni, hogy érje a kis testet némi melegség, ami aztán hamar ki is hűl, a kislány pedig vacogva keresi a további meleget. Ha éppen egyáltalán veszi a fáradságot és eljön ezekre a meghitt kis gyűlésekre, amit a kislány oly nagy vágyakozással vár. De ez semmiképpen nem nevezhető viszonzott szerelemnek. Spékeli még a szívbe szúrt nyársat, ha felelőtlen ígéretek hangzanak el, pl. „Elmegyek érted az iskolába”, vagy „Megnézlek az óvodai színjátszó körbe, balett órán”. Egy ilyen ígéret után a kislány kétségbe esetten a legjobb akar lenni, hogy apu szeresse és büszke legyen rá. Hogy végre a hercegnője lehessen. Aztán apa mégsem jön el. Olyankor a kislány lelkének mézeskalács szívéből óriási darab hull alá, esés közben pedig cseppfolyós méreggé alakul és szépen elkezd beivódni, egy része az agy tudatos felébe, egy része a tudattalanba. Itt alakulnak ki az alapértelmezett beállítások :  ”Nem vagyok elég jó, nem vagyok értékes, nem vagyok méltó a szeretetre,a hiba bennem van, kevés vagyok, felvállalhatatlan vagyok”. De még ezt is lehet fűszerezni szüleink, nagyszüleink hirtelen felindulásból, haragból kimondott mondataival, amik aztán olyan szépen elkaszinóznak és orosz roulettet játszanak utána együtt a tudattalanba, hogy ezzel egy teljes torz én-képet eredményeznek. Pl.: „olyan könnyelmű vagy, mint az apád! Sose lesz belőled semmi! Nem tudod beosztani az idődet! Kifolyik a pénz a kezed közül!” Igazán akkor lesz ízletes a végeredmény, ha ezt jó sokszor ismételgetik. Gyönyörűen igazodik a lelkünk az effajta hitmondatokhoz és szépen alattomosan meg is indulnak az önsors rontó folyamatok.

Na, lássuk csak, akkor mink is van eddig ? Egy nem mindig elérhető anya, ezzel együtt a sürgető függetlenedési kényszer, anya-gyermek egységélmény, ősbizalom részleges hiánya. Egy passzív, bántalmazó, hazudozó apai minőség, a vele együtt járó kishitűség, megfelelési kényszer, önértékelési zavar, sóvárgás a szeret után, „önmagamért nem lehet szeretni, mindig tennem kell ezért és ez sem lesz sohasem elég, nem érdemlem meg a szeretetet”. A nő-férfi kapcsolati mintájának szintén a torz változatát hordozom. Fel nem vállalás, bántalmazás, megcsalás, házasság=fájdalom, hazugság, sárdobálás.  Tehát így kerültem a halpiacra, a bennem tudattalanul futó programokkal. Aztán még jön majd egyéb járulékos költség is, ami csak később lett világos számomra, de ez volt az állapot, ahogy kikerültem a nagyvilágba tapasztalni. Egészséges női minőség ez? Hát még csak véletlenül sem az!

Folyt.köv…