…AVAGY SPIRITUÁLISAN MEGFEJELTEM A FALAT!

Sok spirituális tanító, mester, segítő blogját, cikkjeit, facebook oldalát olvasgatom – szeretem integrálni a különböző eszközöket, nézőpontokat és kíváncsi természet vagyok. Mostanában egyre többször futok bele egy a „világ körülötted forog” eszmefuttatásba..
Annyi kérdésem lett tőle az elmúlt időben, hogy több helyen is Dunát rekeszthetnék 🙂

Szóval a lényeg, hogy legyek én magamnak a legfontosabb ezen a földkerekségen, szeressem magamat, becsüljem magamat, vigyázzak magamra, vállaljak felelősséget magamért és a tetteimért /remélem itt már más is érzi a gubancot – minek is vállaljak? Hiszen ha körülöttem forog a világ, akkor nem teljesen mindegy?!/

hands-926234_1920Természetesen a fent felsoroltak fontosak. De tudni kell különbséget tenni aközött, hogy képes vagyok a határaimat kijelölni, tudok nemet és igent mondani és mindeközben tisztelem és becsülöm a társaimat is, meg a „körülöttem forog a világ” felfogás között. Ugyanis utóbbit mostoha nevén önzőségnek neveztetik. Bizony.

Van biza egészséges ebből az érzésből is, még szép, én aki rajongom az egyensúlyt itt is kiállok mellette.

De tényleg szeretném feltenni a kérdéseimet, hogy tényleg, eskü komolyan leírják, hogy ha egy helyzet rossz, ha a párod nem kedves, ha a főnököd épp ordít, akkor állj fel és húzz el a szituációból és hátra se nézz, és még véletlenül se foglalkozz vele – mert aztán te megérdemled, hogy mindig mindenki kedves, cukorborsó legyen veled, és mégis mit képzelnek?! Hiszen majd a következő sarkon leakasztod a következő kedvest, anyát, főnököt, barátot?! Ráadásul egyedüli harcosként vívd meg a csatákat, félelmet nem ismerve küzdj, társak, barátok, szerettek nélkül, mert úgy gyorsabban eléred a céljaidat?!
De most tényleg?

Félreértés ne essék, elmúlhat, ami összeköt, betelhet a pohár a munkahelyen, és van, hogy valaki nem tartja tiszteletben az én határaimat. Idézetek garmadát tudnám idebiggyeszteni, amik a fenti mondataimat alátámasztják – és ez nem csak mélységesen elszomorít, hanem komolyan el is gondolkodtat.

Részletezzük:

Mi történik, ha az általunk nem elvárt /szeretném csendben és halkan megjegyezni, hogy a spiritualitás egyik alapja, hogy nem támasztunk elvárásokat mások irányába/ módon viselkednek emberek? Szakítsunk, mondjuk fel, csapjuk rá a kagylót anyura, apura és pont, mert mi aztán megérdemeljük a jót, a kedvest.. Na de a másik is úgy látja, hogy körülötte forog a világ, hiszen róla szól az élete.. Ugye kezditek kapisgálni? Vagyis ő is mindig mindenkitől megérdemli a jót, a kedvest, a szépet.. első fal bólintás…

Akkor most, hogy rólad szól igenis minden, kell egy új munkahely, új pasi/csaj, ja és örökbe kéne fogadni új szülőket is.. De még véletlenül se gondolj bele, hogy nem futni kellene a szituációkból, nem kilépni, és nem a másikra mutogatni, mert ekkor bizony kiderül, hogy a világ nem körülötted forog.. kinek mi, de itt is megbólintottam a falat.

Sajnálattal jelentem, hogy szinte egyetlen kellemetlen /hangsúlyozom, hogy kellemetlen, nem élhetetlen/ élethelyzetet sem old meg az, ha szimplán lelépünk belőle. Kinek ismerős a mindig ugyanolyan típusú párt vonzok be? Avagy minden munkahelyemen ugyanaz a lemez? Esetleg lehet, hogy a szüleidtől is mindig ugyanazért leszel ideges? Vagy folyamatosan fizikai problémákkal küzdesz?

Áááhááá. Zseniális, nem de?

 Innen már csak egy lépés az egyik kedvenc idézetem:

“Ha egyik nap gyönyörű a világ, a másik nap barátságtalan, a különbség én vagyok.” /Rudolf Steiner/

dandelions-609253_1280

Haladunk. Tehát a megoldás ÉN vagyok! A megoldás az, hogy én változok – nem elfutok, hanem változtatok magamon, az én viselkedésemen, hozzáállásomon! A külvilág pedig majd szépen ehhez rendeződik, idomul. És ehhez alázat kell, bátorság kell, munka kell, idő kell, szeretet kell, elhatározás kell, elköteleződés és vas-akart kell. Csak egyvalami nem kell: önzőség!

Említettem még valamit e szép programban, mindent csinálj egyedül, akkor aztán majd szárnyalni fogsz, a többiek úgyis csak lehúznak! ..bőszen fejelgetem az ártatlan falat…

Egy fejfájás csillapítóról, ma már viszonylag elfogadott ténynek számít, hogy csak tünetkezelés, és az ok bizony ott marad a szervezetben. Vajon a hanyat-homlok menekülés, önérzetes odamondogatás, kilépés, lelépés az nem tünetkezelés? Igaz a rosszkedv, vita, sértődés megszűnik – juhhú probléma megoldva. Aztán újra neki futunk, és nini! hát nem ugyanaz történik?! Tehát a szakítás, telefon lecsapdosás, felmondás, gyógyszerkapkodás nem a megoldás. A megoldás az, ha megkeresed magadban a problémád gyökerét, megérted, feldolgozod és integrálod az életedbe az új tudást. Aztán ha végül tiszta a fejed és lelked, akkor léphetsz – és a lépésed nyugodt lesz és magabiztos.

Biztos, ami biztos, még egy kicsit menjünk mélyebbre.
Spirituális alapok a szeretet, megbocsájtás, elfogadás, elvárás nélküliség, alázat, becsület, igazság, őszinteség stb. /alapvető emberi értékeink, hmmm/

Vajon akkor miért olvashatjuk azt több helyen, hogy a világ körülöttünk kell, hogy forogjon? Számomra a felsoroltak azt mondják, hogy ha szeretek valakit, akkor a rossz napján is szeretem, sőt akkor is szeretem, ha megbánt, és ha valami nekem nem jó a kapcsolatban /ez bármilyen emberi kapcsolatra igaz/, akkor azzal nekem van dolgom és ő csak felhívja rá a figyelmemet. Persze el lehet mondani, hogy nekünk mi a rossz, vagy hogy ő is figyeljen, de ezen bizony csak mi magunk tudunk változtatni. Lehet a változtatás az, hogy véget ér a kapcsolat, szó se róla, de attól még ha nem foglalkozom vele a következőben is jelen lesz.

Tényleg azt akpinterestarjuk bemesélni magunknak, hogy kompromisszumokat nem kell kötni egy kapcsolatban? Hogy éveket lehet együtt élni valakivel úgy, hogy egyetlen nézeteltérés sincs? Valóban elhisszük, hogy a másiknak mindig mindenhez, amit akarunk jó pofát kell vágnia? Vagy, hogy az álmaink munkahelyén sosem lesz stressz vagy probléma? Hogy egy probléma /feladat/ estén ki kell dobni a kukába a társakat, tesókat, barátokat, szülőket?

Talán a legnagyobb ellentmondás mégis a felelősségvállaláskérdésköre. Egy felnőtt, felelősségteljes, szeretetből, jóindulatból fakadó viselkedés nem önző. Lehet kijózanító, őszinte, kemény és fájó is akár – de önző, az nem lehet, mert akkor a szeretet hiányzik belőle.

Lezárásként álljon itt két kedvenc idézetem:

„A sorsunk nem egyéni, hanem közös vállalkozás. A karmák összefüggnek s egymásba hurkolódnak.
Ha valaki nemcsak önérdekét keresi, hanem másokét is: Élete gyökeresen megváltozhat.”

Az ember nem volt és sohasem lesz magányos. Életének csak másokkal együtt van értelme. A mai, elidegenedett ember nemcsak önmagától, hanem a másik hiányától is szenved. A kettő összefügg: aki önmagával nincs „egységben”, másokat sem bír ki: „nem fér össze” senkivel.

Müller Péter – Jóskönyv